A tavaszi vidéki reggeleknek van egy saját ritmusuk. Valahol a szomszédban már elindul a fűkasza, a levegőben frissen vágott fű illata keveredik a még hűvös reggellel. A diófa alatt árnyékos az asztal, a méhek komótosan dolgoznak a kertben, a háttérben néha felhangzik egy harkály kopogása, és az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy eltelt egy óra anélkül, hogy bárhová sietnie kellett volna.

Az ilyen reggeleken az asztal sem siet. Jó kenyér kerül rá, sonka, tojás, házi krémek, néhány termelői finomság a környékről — olyan ételek, amelyek mellett a beszélgetés lassan, ráérősen hömpölyög tovább.

Ha mindezt átélheted a hétvégén személyesen is, akkor nagyon, szerencsés vagy. Ha nem, akkor engedd meg, hogy vigyünk neked a Bükkből egy keveset ebből a lassúságból az ünnepekre.